Keresés
  • Anita Miklovicz

Valóban ez az én karrierutam? 2. rész: „Nem érzem magam elég kompetensnek”

Frissítve: jún 5


Gyakran fordulnak hozzám az emberek azzal a témával, hogy nem biztosak abban, hogy a pozíció, amelyben dolgoznak, előreviszi őket az eltervezett karrierjükben. Elvégezték az egyetemet egy olyan szakon, amit (szerencsés esetben) akkor szerettek, mégsem azt tapasztalják a munkahelyen, amit korábban elképzeltek maguknak.


Ebben az írásban szeretnék segítséget nyújtani azoknak, akik az érdeklődési területüknek megfelelő pozícióban dolgoznak, ugyanakkor olyan elvárásokat támasztanak feléjük, amelyeknek úgy érzik, képtelenek megfelelni.


Ha úgy érzed, megvan a fejlődési potenciál a pozícióban, amelyben dolgozol, szereted a céged, mégis vannak olyan területek, amelyek nem világosak, ezért nem vagy magabiztos, időről időre megkérdőjelezed magad, hogy el tudod-e látni teljes felelősséggel a feladatkört, kérdezd meg magadtól:


Minden információ rendelkezésemre áll, hogy el tudjam végezni a feladatot? Betanulásnál volt olyan feladat, amelyet nem mutattak meg?


Nagy multinacionális cégeknél, s kifejezetten szolgáltató központoknál látom azt a problémát, hogy amikor áthoznak egy folyamatot egy másik országból, a csapattagokra hárul az a feladat, hogy minden információt kinyomozzanak az új feladatkörrel kapcsolatban. Az, aki átadja a folyamatokat, kevésbé motivált arra, hogy mindent precízen elmondjon annak, aki a másik országban átveszi a helyét. A vezetők pedig nem vesznek részt aktívan az átadási folyamatban, így a csapattag operatív kérdéseire nem tudnak válaszolni, sőt sokszor nem is tudják, kihez irányíthatnák a kétségbeesett munkavállalót, hogy választ kapjon a kérdéseire. Ilyenkor a csapattag gyakran megéli az inkompetencia érzését, megkérdőjelezi képességeit. Ebben az esetben viszont érdemes egyet hátralépni és átgondolni: a pozícióra a képességeim miatt vettek fel, és jó esetben úgy vállaltam el a munkát, hogy megvolt, mely feladatokat kell elvégeznem. Ha ezek a feladatok nincsenek tisztázva, nincs megmutatva, hogy hogyan kell őket megcsinálni, nem tudja a vezető, hogy mi az az út, amit be kell járni, hogy a feladatot elvégezhesd és nincs jó válasza arra, hogy kihez fordulhatsz segítségért, akkor kinek a felelőssége, hogy nem jön a várt eredmény? Bizony a vezetőé.


Fontos ilyenkor átgondolnod, hogy a cél elérésében:


- Mekkora rész van a hatáskörödben?

- Kik részesei még a helyzetnek, mik az ő szerepük?

- Hogyan viszonyulnak ők a helyzethez?

- Mik az ő érdekeik ebben a helyzetben?


A realitás-ellenőrzés után pedig jöhet az „akció”, átgondolni, mit tehetsz azért, hogy a legjobbat kihozd a helyzetből. Jelezted a főnöködnek, hogy nehézséged van? Valóban meghallotta ezt a nehézséget, vagy „becsomagoltad” neki? Fontos, hogy a vezetőd lássa, hogy nem a levegőbe beszélsz, és valódi segítségre van szükséged.


- Milyen lépéseket tettél meg eddig a cél elérésében? Milyen erőforrásokra támaszkodtál közben?

- Mik azok az erőforrásaid, amelyek megvannak, de nem mozgósítottad őket a helyzetben?

- Milyen megoldás lenne mások számára a legmeglepőbb?

- Kik azok, akik támogathatnának téged? Hogyan fogod megszerezni a szükséges támogatást?

- Milyen akadályokra számíthatsz?

- Hogyan fogsz túljutni rajtuk?


Ha mindezeket átgondoltad, következő lépésként fogalmazd meg, mi az, amit meg fogsz tenni a célod elérése érdekében és adj magadnak erre egy határidőt.


Az ilyen szituációkra tökéletesen illik Assisi Szent Ferenc imája:

„Uram, adj türelmet, Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni, Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, Amit lehet, és adj bölcsességet, Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”


Ha időben átgondolod ezeket a kérdéseket, mersz cselekedni a hatáskörödön belül és el tudod fogadni azt, ha a helyzeten a felettesek ideiglenesen nem tudnak változtatni, akkor elmúlnak a kérdőjelek önmagaddal kapcsolatban. Megspórolsz egy munkahelyváltást, ideális esetben pedig a céges folyamatok idővel kiforrnak.

299 megtekintés

1113. Budapest, Bartók Béla út 79.

Miklovicz Anita

Pszichológus

Coach