Miért van az, hogy karácsonykor a nyugalom helyett inkább a stressz uralkodik el az embereken?
A karácsony sokak számára szeretett ünnep. A meghittség, a nyugalom, a béke juthatna elsőre eszünkbe, együtt van a család… Díszkivilágításban pompázik a város, az emberek hosszú sorokban kígyóznak a boltokban, a közösségi médiában pedig a boldog párok mosolyognak vissza ránk.
Ahogy közeledünk az ünnephez, az izgalmat lassan felválthatja a feszültség.
Mindenki kapkod, hogy mindent időben beszerezzen. Izgulunk, megtaláljuk-e a tökéletes ajándékokat, és akaratlanul is összehasonlítjuk magunkat az utcán szembejövő boldog járókelőkkel.
A külföldön élőknél fokozza a feszültséget az, hogy vajon mikor, hogyan tudnak hazalátogatni a családhoz. A repülőjegyek ebben az időszakban jelentősen megdrágulnak, az autópályákon hemzsegnek az autók, és a Szenteste nyugalmába sokan csak „beesnek” a nagy rohanás után. Megjelenik a belső igény, hogy eleget tegyen a pár vagy a család a rokonokkal való találkozásoknak, ami sokszor összeütközik azzal a másik igénnyel, hogy ők maguk is elcsendesüljenek, lelassuljanak, pihenjenek.
És vannak olyanok is, akiknek nem adatott még meg a nagy család, vagy a jól működő párkapcsolat, ők különösen nehéz helyzetben vannak karácsonykor, hiszen a szeretet ünnepén megterhelő szembesülni mindezeknek a hiányával.
Ismert tény az is, hogy karácsony környékén sokan letargikus állapotba kerülnek, s megnő a depresszió kialakulásának valószínűsége.
Holmes és Rahe kutatók szerint minden olyan esemény, mely jelentős mértékű alkalmazkodást kíván, stresszkeltőnek tekinthető. Kidolgoztak egy olyan skálát, amely alapján értékelik az események stresszkeltő hatását. Fontos tudni azonban, hogy nem csak az egyértelműen negatív események tekinthetőek stresszesnek, hanem a pozitívak között is akadnak olyanok, amelyek érzelmileg megterhelőek. Ilyen a karácsony is, amely felkerült erre a listára, mégpedig a 25. helyet foglalja el.
Miért történik mindez épp akkor, mikor a szeretetet ünnepeljük?
A karácsonyi időszakban felfokozott stressznek több oka is van. A téli borús időjárás a hangulatunkat is könnyen tönkreteheti. Rövidebbek a nappalok, hosszabbak az éjszakák.
Mindezek mellett a depressziós rendellenességek csoportjába tartozik egy olyan zavar, amely évszakváltáshoz köthető, ez a szezonális affektív zavar. Itt a depressziós tünetek a tél beköszöntével gyakrabban megjelennek.
Az is bizonyos, hogy a karácsony egyre nagyobb és nagyobb terheket ró ránk. Meg kell felelnünk a társadalmi elvárásoknak, a családi hagyományainknak és a saját mércénknek is. Próbálunk tökéletes ajándékokat venni, tökéletes vacsorát főzni és tökéletes dekorációt létrehozni. Holott a szívünk mélyén legtöbbször csak arra vágyunk, hogy leheveredjünk a karácsonyfa tövébe és beszélgessünk a szeretteinkkel.
Ha találkozunk a tágabb családi körrel, jöhetnek a közhelyes kérdések:
Ha egyedülálló vagy, van-e már párod? Ha nincs, miért nincs? Ha van párkapcsolatod, akkor mikor jön az esküvő? Ha megvolt az esküvő, mikor jön a gyerek? Ha az is van már, akkor mikor jön a második? És sorolhatnánk. Ezek a kérdések borzasztóan megterhelőek, kiváltképp akkor, ha az ember igazán vágyna arra, hogy meg tudja válaszolni ezeket a kérdéseket, ugyanis ő szeretné a legjobban, ha ezek megtörténnének.
Az is megnehezíti az ünnepeket, hogy nagyon idealisztikus képekkel találkozunk mindenütt karácsonykor: az amerikai filmekben a szép család, akik ünnepélyesen kiöltöznek, jókat nevetnek egymás társaságában, sorra bontják a jobbnál jobb ajándékokat, a párok óriási szerelemben vannak. A „lufi”, amit látunk a filmekben vagy a közösségi médiában annyira fel van fújva, hogy ha amúgy egy teljesen rendben lévő, nyugodt, de kevésbé színpadias, inkább visszafogott körülmények között ünneplünk, annak ellenére is megjelenhet a hiányérzet, az elégedetlenség azzal, amink van. Ez akkor igazán nehéz, ha a családi kapcsolataink nem jól működnek. Karácsonykor ez még inkább feszítő lehet, hiszen a szeretet ünnepén még inkább kikristályosodik, mire vágyunk igazán és mennyivel másabb ez, mint ami a valóságban megadatott.
Mit lehet tenni a téli lehangoltsággal?
A téli lehangoltságból úgy tudunk a leghatékonyabban kikeveredni, ha tudatosan a kezünkbe vesszük a kontrollt a mindennapjaink felett. Ilyenkor kiemelten fontos az önmagunkról való jó gondoskodás. A klienseimmel általában csinálunk egy személyes öngondoskodási tervet1. Ez egy lista arról, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyek a leginkább feltöltik, boldoggá teszik őket, és ha beiktatják őket, hamar vissza tudnak kerülni a kiegyensúlyozotti állapotba. Először is összegyűjtünk minden olyan tevékenységet, amellyel jól gondoskodnak a testükről. Lehet ez egy általuk megválasztott testmozgásforma pl. futás, jóga, aerobic, vagy lehet egy forró fürdő illatgyertyákkal, a kedvenc ételük, vagy egy egészséges étrend kialakítása, egy jó masszázs, stb. Ezt követően összegyűjtünk mindent, ami arra szolgál, hogy inspirálja őket, lehet ez egy jó könyv, egy jó podcast, filmek. Fontos számba venni azokat a tevékenységeket is, amelyekkel a lelki egészségünkről gondoskodunk jól. Ide jöhet pl. a relaxáció, vagy megint csak a testmozgás, minőségi énidő beiktatása és még sorolhatnánk. Ránézünk utána arra is, hogy melyek azok a dolgok, amelyekkel jól gondoskodnak a fontos kapcsolataikról pl. a barátokkal, családdal rendszeres találkozás, programok, közös feltöltődés, a párkapcsolatba randik beiktatása. Bármi, ami a jó kapcsolódást szolgálja a másikkal. Végezetül pedig nem elég, hogy ezeket mind összeírtuk, hanem ezeket folyamatosan be kellene iktatni a mindennapokba. Érdemes olyan formában leírni ezt, hogy ki lehessen tenni a lakás egy jól látható helyére, hogy folyamatosan emlékeztessük magunkat, mennyi olyan tevékenység van, ami jót tesz nekünk.
Ha pedig belekerülünk egy negatív érzelmi, gondolati spirálba, az Önegyüttérzés gyakorlatát2 szoktam javasolni. Képzeld el, hogy ha egy hozzád nagyon közel álló ember, akinek nagyon fontos vagy, látná, hogy most hogyan emészted, bántod magadat, mit mondana neked? Hogyan vigasztalna meg? Képzeld el ezt és add meg magadnak ezt a jó gondoskodást!
Ennek a gyakorlatnak van egy másik verziója is, amelyben arra kérlek meg, hogy képzeld el, hogy egy számodra nagyon fontos ember úgy szenved most, mint te magad. Ugyanaz a problémája. Hogyan vigasztalnád meg?
Ez a két gyakorlat nagyon jó arra, hogy madártávlatból rá tudj nézni a problémára, hiszen magunkkal gyakran sokkal szigorúbban bánunk, mint másokkal. Másokkal megengedőek, kedvesek vagyunk, pedig nekünk is pontosan erre lenne szükségünk.
Mit tehetünk a karácsonyi stresszel?
Figyeljünk oda igazán egymásra: valóban egy új tárgyra van szüksége a páromnak, vagy a gyerekemnek, vagy sokkal többre értékeli az együtt töltött időt?
Elmesélek egy példát. Keresztfiam 10 éves lehetett, amikor már ötletem sem volt, hogy mit adjak neki ajándékba. Már nem volt olyan kicsi, de még igazán nagy sem, meg voltam lőve. Emellett elég messze lakunk egymástól, így csak havonta találkozunk. Kitaláltam, hogy egy karácsonyi kalandtúrát adok neki ajándékba. Ennek négy állomása volt: kávézó, ahol a legfinomabb volt a turmix, cukrászda, bowlingozás és egy finom vacsora. Minden állomásról úgy juthatott el a következőre, ha kitalált egy találóskérdést, amelyben benne volt a következő állomás neve. Annyira jól és szeretve érezte magát, hogy az ezt követő években hiába kérdeztem, hogy milyen ajándékot, játékot kér szülinapjára, vagy karácsonyra, vagy egyéb ünnepekre, innentől kezdve mindig csak a közös élményre vágyott, hogy csináljunk együtt valamit.
Ebből nekem az a tanulság, hogy nem az ajándék, vagy az értéke számít igazán, hanem az, hogy a másik éreztesse velem, hogy fontos vagyok, hogy szeretve vagyok, és nem csak „letudni” akarja a kötelező ajándékozást.
A másik, ami fontos: a tökéletesség ideájának elengedése. A filmek maradjanak csak filmek, a valóságban legyünk engedékenyek magunkkal. Ha a főzésről van szó, ne egy ember vállát nyomja a teher, lehessen a feladatokat megosztani. Ne arról szóljon az ünnep, hogy mire anyuka végez a konyhában, és a családjával lehetne, addigra már teljesen kizsigerelte magát, mert akkor elvész az ünnep valódi értéke. Ne az étel legyen igazán minőségi, hanem az együtt töltött idő.
Végül, legyünk igazán kíváncsiak a másikra. Amellett, hogy nagy családi körben megbeszéljük a világ nagy történéseit, legyen idő és tér arra is, hogy őszintén érdeklődhessünk arról, hogy van a másik. Mi mozgatja mostanában, mi az, ami büszkeséggel töltötte el ebben az évben, mik a tervei a következőben.
Felhasznált irodalom:
1. Mogyorósy-Révész Zs.(2019): Érzelmi regulációs változások krízisben és traumában – a helyreállítást segítő, pszichológiai tanácsadás során alkalmazható módszerek és gyakorlatok. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 20, 3, 267–298 idézi: www.homewoodhealth.com
2. Neff, K. (2015): Self-Compassion: The Proven Power of Being Kind to Yourself
