„Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, ugy érdemes.”
(József Attila)
Azt, hogy mit nevezünk függőségnek, mindig az adott társadalmi konszenzus határozza meg. Sokáig fel sem merült a társadalmi felfogásban, hogy a munkát is lehet túlzásba vinni olyannyira, hogy függőség alakuljon ki belőle. Sőt, aki erején felül dolgozott, dicsőítették, példaértékűnek tartották. Az ’50, ’60-as, ’70-es években szinte elvárt volt, hogy a dolgozók minél későbbi órákig dolgozzanak, de minimum addig, amíg a főnök távozik. Ez azonban inkább külső kényszerből adódott, mint belső motivációból. Azonban sokak belső kényszert éreznek arra, hogy minél többet dolgozzanak. Ez megnyilvánul a hosszúra nyúlt munkaórákban (akár 16-18 óra naponta, beleértve a hétvégéket is). A munkamániás ember életében a munka kiemelt szerepet kap, melynek következtében a személy elhanyagolja az egészségét, saját jóllétét, személyes kapcsolatait. Tehát a túlzott munka rabja, mely magas adrenalin szinttel jár együtt. Úgy vágyik a munkára, s arra, hogy mindig elfoglalt legyen, mintha szükséglete lenne. Mindezt szorongás kíséri végig, hiszen teljesítenie kell erején felül, hogy minden a lehető legtökéletesebben sikerüljön. A személy énközpontúvá válik, túlzottan önmagával és a teljesítményével foglalkozik. Az állandó belső feszültség nyomasztja, amit a külső környezetén vezet le. Hiányzik a belső egyensúlya, ezért képtelen felismerni az élet valós értékeit, élvezni az élet szépségét, menekül a közeli intim kapcsolatok elöl. Nincs ideje a családjára, a barátaira, és a párkapcsolatra sem. Barbara Killinger pszichológus szerint „… a munkamániás a felelősségbe, míg az alkoholista a felelősség elől menekül. A munkamániás esetében a munkavégzés a való élet elkerülésének eszközévé válik, mintegy menekülésként a tartalmas, teljes élettől.” A munkamániás életében kiemelt szerepet játszik a hatalom űzése, az irányítás, a siker és az elismerés iránti vágy. Fontos, hogy minél összetettebb, bonyolultabb feladatokat oldjon meg, hogy érezhesse a felelősséget, a kontrollt a kezében.
A munkamániás személy erősen perfekcionista. Azonban a perfekcionizmusnak két típusa létezik. A normális perfekcionizmus abban nyilvánul meg, hogy a személy erőfeszítéseit a munka során öröm és megelégedettség követi. A neurotikusan perfekcionista ember azonban képtelen megelégedni az eredményeivel, mert semmi sem elég jó neki, habár mások számára a teljesítménye kiemelkedő.
A munkamánia kialakulásának előjelei a következők:
- az egyén túl sok feladatot vállal el;
- mindenhová magával viszi az aktuális munkáját, még a nyaralásra is;
- az otthona is csak a munkavégzés helyéül szolgál;
- türelmetlen, bizalmatlan az emberekkel;
- az alvást és a kikapcsolódást időpocsékolásnak tekinti;
- egy probléma megoldásán jár az esze;
- a munka a legnagyobb örömöt okozó tevékenység számára;
- baráti kapcsolatok kezdenek megszűnni, vagy ha vannak, zavarónak érzi azokat; fáradt, ingerült, elszigetelt (Struhl).
A munkamánia három fokozata Fassel szerint:
1. Korai stádium:
A személy mindig elfoglalt, mindig több és több feladatot vállal el. Gondolatai a munkára szűkülnek, túlórázik, nem vesz ki szabadnapot.
2. Középső stádium:
A személyes kapcsolatok sérülnek. Ebben a fázisban még próbál kapcsolatain javítani, de kevesebb sikerrel. Gyengébb fizikuma lesz, kihagynak az emlékei, sokszor csak a „semmibe mered”.
3. Utolsó stádium:
Testi tünetek megjelenése pl. fejfájás, fáradtság, allergiák, emésztési zavar, hasfájás, fekély, mellkasi fájdalom, légszomj, tic, szédülés.
Viselkedésbeli változások pl. indulatkitörések, nyugtalanság, álmatlanság, kikapcsolódási képtelenség, hiperaktivitás, irritabilitás és türelmetlenség, feledékenység, koncentrációs nehézség, unalom, hangulatváltozás.
Ezen hatások a szimpatikus idegrendszer krónikus túlaktiváltságát eredményezik, mely hajlamosít a szív- és érrendszeri megbetegedésekre.
Munkamánia tehát akkor áll fenn, ha a következő tünetek együtt állnak fenn:
hosszúra nyúlt munkaórák, túlórák akár hétvégén is belső motivációból fakadóan, társkapcsolatok elhanyagolása, a gondolatok kizárólag a munkára szűkülnek, egészség elhanyagolása, állandó feszültség, önjutalmazás hiánya, álmatlanság, képtelen a kikapcsolódásra, egyetlen öröm a munkavégzés, de az igazi elégedettség érzése elmarad, testi tünetek (fejfájás, fáradtság, hasfájás, fekély), nyugtalanság, indulatkitörések, álmatlanság.
A munkamánia minden esetben egy elkerülési forma. Valami olyannak az elkerülése, amivel nehéz szembenézni. Azonban hosszú távon nagyon kimerítő és azt eredményezi, hogy az élet más területeit elhanyagolja. Kiapadnak azok az örömforrásokat, amelyek igazán előrevinnék az embert. Érdemes néha megállni és megkérdezni önmagunktól: tényleg azt a boldogságot adja-e ez a túlhajtott élet, amire igazán vágyom? Ha erre a kérdésre "nem" a válasz, és a fent felsorolt tünetek olvasása közben több pont esetében is magára ismert, érdemes hátralépni és átértékelni, melyek azok az elfoglaltságok, amelyek igazán gyönyörködtetik, és egy segítővel ránézni arra, melyik az az életterület, az a kapcsolat, amely olyan nehéz, hogy a megbirkózás helyett ezt az elkerülési formát alkalmazza.
A cikk 2019. június 11.-én jelent meg.
