A lombikprogram alatt különböző megpróbáltatások érnek titeket: rengeteg vizsgálat és kezelés vár rátok, amelyek közül néhány igazán kellemetlen. Mindez mindkettőtöknek megterhelő lehet mind mentálisan, mind fizikailag. Nőként több vizsgálatot és kezelést kell elszenvednetek, férfiként viszont a vizsgálatok mellett meg kell találni arra a módot, hogy a lehető legjobb érzelmi támogatást biztosítsátok a párotoknak. Lelkileg nagyon kihívó időszak ez, hiszen sokszor érezhetitek azt, hogy magatok sem tudjátok, mivel lehetne kedvetekre tenni, a társatoknak pedig még nehezebb lehet így megtalálni az utat ahhoz, hogy hogyan segíthetne könnyebbé tenni ezt az időszakot. Nőként a hormonkezelések is nagyban befolyásolják a hangulatot, ezért előfordulhat az is, hogy szívetekre vesztek olyan dolgokat is, amelyek korábban nem okoztak problémát. Természetes az, hogy a kommunikációs nehézségek ebben az érzékeny időszakban még inkább kiélesedhetnek. Ez nem csak veletek fordul elő, nem vagytok ezzel egyedül.
Kutatások mutatják, hogy míg a nők szívesen osztják meg a fájdalmukat, szomorúságukat, félelmeiket a lombikkal kapcsolatban, addig a férfiak szívesebben vonulnak vissza az ilyen beszélgetések elől, ugyanis tehetetlennek érzik magukat a helyzetben. Nem tudják, mit mondjanak, hogyan vigasztaljanak és nekik is fájdalmas találkozni ezekkel a nehéz érzésekkel, hiszen őket is megviseli a lombik folyamata. Mindez eredményezheti azt, hogy a partnerek eltávolodnak egymástól1, vagy kialakulnak közöttük tabutémák. Ha ez ismerős a ti kapcsolatotokban is, akkor megjelenhet az az érzés bennetek, hogy a párotok nem ért meg titeket, vagy a nőkben akár felmerülhet az a félelem is, hogy a férjüknek kevésbé fontos a babavárás.
Kutatások támasztották alá azt is, hogy ha a pár férfi tagja nem mutatja ki az érzéseit a lombikkal kapcsolatban, az azért is lehet, mert meg szeretné kímélni a feleségét, hogy még az ő félelmei miatt is aggódjon. Stabil érzelmi bázisa szeretne lenni a párjának, és úgy gondolja, nem tenne jót akkor, ha kimutatná saját félelmét, fájdalmát2. Ezzel persze nem könnyíti meg a felesége helyzetét, hiszen mind a leendő anyuka, mind a leendő apuka egyedül érezheti magát a saját érzéseivel, hiába jó szándék vezérli az apukát abban, hogy nem osztja meg az érzéseit. Sokkal többet segít, ha elmondjátok az érzéseiteket a másiknak, bízva abban, hogy a párotok el fogja bírni azokat.
Ha pedig megosztjátok ezeket az érzéseket egymással, figyeljetek arra, hogy „jó hallgatóság” legyetek a másiknak. Az aktív hallgatás a következőképp néz ki: megtisztelitek a párotokat azzal, hogy meghallgatjátok a mondanivalóját félbeszakítás nélkül.
Az aktív hallgatás azt is jelenti, hogy miközben a párunk beszél, nem teszünk feltételezéseket, hogy vajon miért mondja, amit mond, nem alkotunk értékítéletet, nem akarjuk megcáfolni az ő érzéseit, hiszen minden érzés érvényes és jogos. Teret adunk annak, hogy kifejezze gondolatait, és nem szakítjuk félbe azért, hogy jó tanácsokat adjunk neki. Az aktív hallgatás során tisztább képet kaptok arról, hogyan gondolkodik, érez a társatok egy témával kapcsolatban, és ő is úgy érzi, fontos, amit mond, megértve érzi magát.
Az asszertív kommunikáció másik alapja, hogy én-közléseket használjunk te-közlések helyett. Mi is az az én-közlés? Ezalatt azt értjük, amikor a beszélő saját magára vonatkoztatva fogalmaz meg érzéseket, megfigyeléseket, gondolatokat, és nem a másikról beszél.3
A hatékony én-üzenetnek három része van:
- saját érzéseink megfogalmazása,
- konkrét helyzet leírása,
- indoklás, a következmények megfogalmazása.
Példával szemléltetve: ahelyett, hogy azt mondod: „te sosem figyelsz rám, mert mindig az autóval vagy elfoglalva” (te-közlés) mondhatod azt is, hogy: „szomorú vagyok, mert amikor meg szeretném veled osztani a gondolataimat, te kimész autót szerelni, és akkor azt érzem, nem vagyok fontos neked” (én-közlés). Ugye érezhető a különbség? Az én-közlésekben nincs minősítés, hanem a konkrét helyzetet fogalmazzuk meg és azt, hogy az a helyzet hogyan hat ránk. Ezzel szemben a te-közlésekben a másikat hibáztatjuk, minősítjük, ez pedig a másikra úgy hat, hogy ő is elkezd minősíteni, támadni. Így senki sem nyer, hanem kialakul a konfliktus.
Ha ezeket a kommunikációs nehézségeket sikeresen megoldjátok, kapcsolatotok még inkább megerősödik, intimebbé válik, és sokkal közelebb kerülhettek egymáshoz ahhoz képest, mint a nehézségek előtt.
Ha olyan nehézségbe ütközött, amelyben szeretne pszichológusi segítséget kapni, forduljon hozzám bizalommal a kapcsolatfelvevő űrlapon, vagy e-mailben (miklovicz.anita@gmail.com).
Felhasznált irodalom:
- Wischmann T, Stammer H, Gerhard I, Verres R. (2002): Couple counseling and therapy for the unfulfilled desire for a child –the two-step approach of the „Heidelberg Infertility Consultation Service”. In: Strauss B, editor. Involuntarily childlessness-psychological assessment, counselling and psychotherapy. Seattle: Hogrefe International. 127-149. idézi: Van den Broeck, U., Emery, M., Wischmann, T., & Thorn, P. (2010). Counselling in infertility: Individual, couple and group interventions. Patient Education and Counseling, 81(3), 422–428. doi:10.1016/j.pec.2010.10.009
- Cousineau T.M., Dornar A.D. (2007): Psychological impact of infertility. Baillieres Best Pract Res Clin Obstet Gynaecol, 21:293-308, idézi: Van den Broeck, U., Emery, M., Wischmann, T., & Thorn, P. (2010). Counselling in infertility: Individual, couple and group interventions. Patient Education and Counseling, 81(3), 422–428. doi:10.1016/j.pec.2010.10.009
- Tillmann I. (2010): Couples communication in infertility treatment, speakupforyourself.com, idézi: Van den Broeck, U., Emery, M., Wischmann, T., & Thorn, P. (2010). Counselling in infertility: Individual, couple and group interventions. Patient Education and Counseling, 81(3), 422–428. doi:10.1016/j.pec.2010.10.009


